Németh Lajos // Bencze László grafikái a Dűrer-teremben

^{Alig egy éve nyílt meg e kis kiállítóterem, a kortárs grafikus művészek alkotásait bemutató Dűrer-terem, és máris rangos helyet vívott ki magának. Minőség és sokrétűség — ez jellemzi az itt rendezett tárlatokat, és e sorba méltón kapcsolódik Bencze László grafikai sorozata.}

^{Bencze László elsősorban festőművész, ám életművébe szervesen ízül grafikai munkássága. Ceruza- és tollrajzai nem is melléktermékek, festményhez készített vázlatok csupán, hanem önálló jelentést sugalló, önmagában megoldott művek. E kiállítás Bencze grafikai munkásságának három jellegzetes korszakát mutatja be: az 1944—45-ös év, 1947 és az 1960 utáni évek termését.} 

^{_{Didergők, 1947 papír, tus, toll 320 × 230 mm}} 

^{Jellemző címek: „Külvárosi utca”, „Tömeg”, „Utca”, „Emberek”. Az utca népe éli e rajzokon mindennapi életét, néha izgatottan és torlódva, fenyegetően, máskor szenvedőén; szépek és csúnyák, fiatalok és öregek, deformáltak és egészségesek. Hullámzik, gyüremlik a tömeg, mint a középkori képek kálvária jelenetein vagy Brueghel képein a kíváncsi sokaság. Zsúfolt jelenetek, gyakran csak a figyelmes szemlélő tapintja ki a rejtett szerkezetet, a pillanatszerű, a véletlen álarca mögött meghúzódó művészi rendet, az expresszionisztikus komponálást. A figurák különálló jellemek, torzságukban jellegzetes alakok — ugyanakkor a tömeg részei is, közös életet élők. Bencze nagy élménye a tömeg, az egyes emberekből álló, ugyanakkor mégis önálló minőség, amely több mint az emberek egyszerű összessége. Mozgás lüktet e rajzokban, de e mozgás is inkább a tülekedés szüntelen belső ritmusa, a torlódás dinamizmusa, súlyos, tragikus hangvételű. A háborús kor izgalma váltotta ki ezeket a rajzokat. Az 1947 körül készültek már nyugodtabbak, zsánerszerű elemek is előtérbe kerülnek, de Bencze ezekben is röntgenszemmel nézi az embereket, amolyan festői szociográfiát csinál. Torzít, de mindig a kifejezés érdekében. A legújabbi termés némiképp más, higgadtabb, klasszicizálóbb. Monumentális tervek előképeinek tekinthetők. Szenvedélyes, bonyolult művészet Bencze grafikai munkássága. Formanyelve belekapcsolódik az expresszionizmus nagy áramkörébe, de egyéni hangvételű. Szakmai biztonság és szenvedély jellemzi e grafikai lapokat, amelyek hű tükörképei egy önmagával sosem elégedett, tusakodó művésznek.}

^{Kortárs, 1964}