Volt egy átmeneti állapot, amikor még nem jött létre a „szocialista realizmus”. Eszembe jut Bencze László akkori működése, aki nekünk nagyon tetszett. Ott, a képek között döntöttük el kollégáimmal, barátaimmal, hogy legjobb lenne Bencze László osztályába kerülni majd a főiskolán, mert neki is ki voltak állítva azok a parasztasszony-témájú festményei, amiket Dudaron festett, nem sokkal azelőtt. Egy kicsit Van Goghra emlékeztető stílusban festett. Színeket használt és volt egyfajta hangvétele….
Z.A.:— A gimnázium teljes mértékben előkészítette a főiskolát?
Oly mértékben — szerencsére —, hogy emlékszem arra, amikor az érettségi évében festünk és a hátunk mögött sétál Bencze László felöltőben, aki jött körülnézni, hogy milyen lesz az utánpótlás. Tudtuk, hogy ki ő, és borzasztóan izgultunk. Akik tőlünk jelentkeztek a főiskolára abban az évben, azokat föl is vették.
Z. A.: — A hat évből az első három évben Benczénél tanult, és a második három évben Szőnyinél. Miért volt ez a váltás?
Szőnyi freskóosztályt vezetett az Epreskertben. Nekem tetszett az osztálynak a légköre. Valószínű, hogy valaminek a végére jutottam mint Bencze-tanítvány. Amennyit megtanulhattam, azt megtanultam. Nagyon jó tanítvány voltam. Amíg Benczéhez jártam, addig jó osztályzataim voltak. Egyszer — másodéves lehettem — festettem egy portrét egy lányról. Ez az Olvasó lány című kép is oda volt téve az év végi osztályzásnál az iskolai munkák közé, és Bencze, aki mindig büszke volt rám, azt mondta Domanovszkynak, nézd milyen tehetséges ez a lány, mire Doma azt mondta, hogy ez lány?! És ez természetesen viszszakerült hozzám. Sokat dolgoztunk egyébként, mindennap reggel nyolctól egyig szakmai munka folyt, rajzoltunk, festettünk. Teljesen hagyományos módon fölépített oktatás volt, ami egyébként egyáltalán nem baj. Először elég sokat foglalkoztunk geometrikus idomokkal. Aztán rajzoltunk gipszfejeket, festettünk csendéletet, fejet, félalakot, aktot, aztán életnagyságú aktot. Ez alatt a három év alatt elég komoly mennyiségű tanulmányt csináltunk. Egyfajta analitikus realizmus szellemében dolgoztunk. Amikor elmentem a Bencze-osztályról, akkor már valami más iránt vonzódtam. Bencze László elment Szőnyihez és megkérte, hogy vegyen föl engem. Benczének kedvenc tanítványa voltam….A Bencze-osztályon olajjal festettünk. Bencze Lászlónak az az idő tájt készített képei mégiscsak hatottak, mert látni lehetett őket, és nyilván abból a szellemből valami beszivárgott a mi munkánkba is a korrigálásain keresztül, bár nem erőszakolta ránk a dolgokat. De az az érdekes, hogy tudott valami vonzása lenni annak, ahogy ezekbe a barna lazúrokba pl. egy lila folt belekerül. És a színes szürkék.
BESZÉLGETÉS KESERÜ ILONÁVAL Kérdező: ZwickI András 1988. okt. 11. és nov. 1. MNG Adattár: 23114/1990